Egy kis hazai :)

Régóta kedvelem a különböző népek zenéit. India, és más keleti zenék, dél amerikai indián zene... Úgy érzem, hogy az eredeti népzene megmutatja, milyen egy nép, népcsoport lelke. A szövegekből megtudod, mi a fontos számukra, még azt is megérezheted benne, hogy milyen tájon élnek. Mikor például a dél-amerkai zenét hallgatom, szinte látom a magas hegyeket!

Nem tudom, hogy mikor kezdtem el igazán szeretni a magyar népzenét... Apu inkább magyar nótákat hallgatott, ami azért nem ugyanaz :) Akkoriban nem is annyira érdekelt ez a fajta zene. Ma már szívesebben meghallgatom, ha éppen szól valahol a nóta "jó ebédhez", de az igazi mégis az eredeti népzene!
Nagyapám, apu apja lakodalmakban játszott fúvós hangszeren és nagybőgőn. Bár amikor én megismertem, már valószínűleg ritkán járt zenélni, mert a nagybőgő is a padláson volt; ott próbáltam pengetni időnként... érdekes szórakozás volt. Nem emlékszem, hogy játszott-e valamelyik hangszeren otthon.

Arra emlékszem, ahogy a papa mutatta nekem, hogyan kell fújni. Próbálgattam a tuba fúvókájából valami hangot kicsikarni... hát elég érdekes hangok jöttek ki belőle ! Már ha kijött egyáltalán valami a nyálon kívül :) A papának valahogy jobban ment. Mióta az őseimet kutatom, érdekel, milyen zenét játszottak, mire táncoltak a bálban, mit énekelt egy anya a kis gyermekének... Szerencsére a népzene nem ment ki a divatból, sőt a fiatalok között vannak lelkes hívei; bizonyára nem véletlenül.

Nemrég találtam a következő dalt. Nem elékszem, hogy a papáéknál hallottam volna, de ahogy hallgatom érzem azt az érzést, ami ott volt, azoknak az alföldi embereknek a lelkét, a büszkeségét, akik az én rokonaim, akikhez tartozom. Nem tudom elmondani milyen... Ha Te is alföldi vagy, akkor érzed! :)