A következő címkéjű bejegyzések mutatása: saját kutatásaim. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: saját kutatásaim. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. szeptember 19., szombat

A Csányi család eredete

A második legkorábbi nyom a Csányi családról, pontosabban a Zala megyei Csányi család őseiről a XII.-XIII. századból ered... 

Az itt található néhány bejegyzés a Zala megyei Csányi család őseiről, és néhány, másik Csányi nevű családokról szól.


Buzád
-nemzetség alapítói Hadolt vagy Haholt orlamündi német gróf ivadékai Hadolt Buzád bán és Arnold. Ősüket 1162. Meissenből hivta be IV. István a krónika szerint, valószinübb azonban, hogy a krónika összetévesztette Vak Béla fiát III. Istvánnal. A nemzetség tulajdonképeni megalapítója Buzád pozsonyi főispán és bán.

Négy fiu atyja volt már, midőn aszkéta hajlamait követve, a domonkos-rendiek közé lépett s 1241. Pesten az oltár előtt várta be a tatárokat, akik lemészárolták. Őt már Bánffy Buzád név alatt említi a történelem, fiai (ifjabb Buzád mester, Csák bán s tárnokmester, zalai és nyitrai főispán, Lancret és Trisztán) azonban a Szabari- Csányi- és Hahóthy-családokat alapították, ellenben az alsólendvai Bánffy-család alapítója az ifjabb Haholt-ágból származott; ezen Haholt, Buzád bán unokatestvére, 1237-39. Vasvármegyei főispán volt, fia István (1267-94) pedig tótországi bán és borsodvmegyei főispán.

Ennek az Istvánnak a fia Miklós, az alsólendvai (zalamegyei) várnak építője, csak a XIV. század elején vette föl, mint bán fia, a Bánffy nevet s ő alapította az alsólendvai Bánffy-családot. 1347. már ő maga is Tót és Horvátország bánja s jóval előbb (1324-től) Zala vmegye főispánja volt.

A B. nemzetség harmadik ágát I. Buzád fia Arnold (megh. 1234 előtt) alapította, kinek 3 fia volt: Ponith (1230-72), bán és zalai főispán, II. Arnold (1224-39) zalai főispán és Keled (1234); Ponith ága kihalt fiában, Jakab (megh. 1309 előtt) étekfogó mesterben, ifj. Arnold és Keled ágazata a XIV. század közepe táján enyészett el. V. ö. Wertner: Magyar nemzetségek, I., 147-172, 324. II. 422.

Buzád
Árpádkori népies magyar személynév a Buza névből képezve, ma már elavult s csak néhány szóban található (minők: kicsid, apród, rövid, a székelyeknél a középfokban röv-ebb), de régi személy- és helyneveinkben gyakran használt kicsinyítő -d v. -di képzővel.

Haholt
vagy Hadolt ivadékai, a Bécsi Krónika szerint szt. István idejében jöttek Magyarország ba s ők alapították a Buzád-nemzetséget (l.o., IV., 31.)


Hahót
(Felső-), kisközség Zala vármegye pacsai j.-ban, (1891) 1172 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - H. benedekrendi apátságát szent Margit vértanu tiszteletére a Hahold nemzetségéből való Buzádfia, Arnold comes alapította s lapítását, utódainak kérésére, 1234. II: András király is megerősítette. 1270. azonban Arnold comes fiától, Miklóstól, hűtlensége miatt egyéb jószágokkal együtt a monostor kegyuraságát is elvette és azt Ponich bánnak ajándékozta. A kegyuri jogot a XVII. sz. óta királyaink, végre 1772-től a tolnai Festetics grófi család gyakorolta, s összecsatolta a keszthelyi plébániával.


/Forrás: Pallas lexikon?/

******************************************************************************


Csák vonala.
a) I. Csák (bán).
II. Buzád bán fia; legelőször 1234-ben merült fel; tizenkét éven át nem hallunk róla semmit; 1246-ban Zalamegye főispánja.* 1256-tól 1259-ig királyi tárnokmester és zalai főispán;* 1259-ben – ámbár Mária királynétól azelőtt a zalamegyei Kéménd-et kapta,* – István ifjabb király szolgálatába lépett, a mennyiben ez évben István pohárnokmestere* s e minőségben tőle kitünő szolgálatai elismeréseül Horyg várát a hozzátartozó Myltumberg és Saxumfeldet kapja. 1260-ban Zalamegye főispánja és István tárnokmestere.* 1259-ben István zászlaja alatt részt vett az osztrákok és a bolgárok elleni hadjáratban, az előbbiek ellen különösen Léka vár védelmezésénél tünt ki.* 1261 szeptember 2-ikán «bán» (bánságát azonban nem ismerjük) és megint IV. Béla kegyében áll, kitől nevezett napon a somogymegyei Ors-ot kapja;* békés viszonya azonban nem tartott sokáig, mert a Béla és István között kitört viszályok alatt megint csak István pártján látjuk; egyik ütközetben fogságba is került.* 1265 november 30-ikától 1268-ig báni czimmel Zalamegye főispánja;* 1269-ben nyitrai főispán,* ez az utolsó róla szóló hir. Halála évét és házassági viszonyait nem ismerjük. II. Csák, Dénes, Miklós, IV. Buzád és Frigyes nevű fiakat hagyott maga után.

f) II. Csák.
I. Csák öregebb fia, 1266-ban orbászi főispán, mely minőségben 1269-ig találjuk*; 1272 szeptember 3-án csak «Csák mester» néven szerepel.* Részt vesz 1274 óta fivéreinek összes közös akczióiban; utoljára találkozunk vele 1309 október 10-ikén.* Halálozási évét nem ismerjük.
Fiairól már 1360 augusztus 26-án tesznek ugyan említést, de meg nem nevezik;* csak egy 1365 deczember 9-ikén kelt okiratból kitünik, hogy Egyed és Péter a nevük; akkor már Egyed fiai János és László és Péter fiai János és István a «Csányi» néven szerepelnek.* Egyed fiait Jánost és Lászlót ismerjük még 1368-ban is.*
Miután I. Csák utódai a «Csányi» családot alapították, most már Buzád bán többi fiaihoz térhetünk vissza.

/Forrás: TURUL: 1898/1 /

******************************************************************************


Csányi.
Czímeres nemeslevelet 1674. jul. 20. Cs. Lőrincz, István s ennek fia András, továbbá András nyertek. Kihirdette 1675. Hevesm. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor ezen megyében igazolják nemességüket István, János, Mihály és Lajos. – Vö. Orosz 46.

Csány (rugonfalvi).
Nemességet Báthory Zsigmondtól 1589. máj.7. Cs. Máté nyert. (Gyfv. LR. II/520. és K.-Küküllőm. lt.) – Vö. Sándor13.; Pálmay: Udvarhely 51.

Csáni (ujtordai).
Czímeres nemeslevelet Bethlen Gábortól 1619. aug. 25. Cs. János és társai nyertek. – Czímert s egyéb adatot l. Ajtoni (ujtordai) alatt.

Csány.
Czímeres nemeslevele 1638. jun. 9. kelt. (Ol.: 941/1906.) – Vö. Siebm. pk. 32.

Csány (székelyudvarhelyi).
Nemességet I. Rákóczy Györgytől 1648. márcz. 28. Cs. Mihály kapott. (Gyfv. LR. XXIII/62.)

Csáni.
Czímerpecsétjét l. Siebm. erd. 137.

Csányi (csányi).
Zalamegyei, régi birtokadományos család, mely később Somogy és Vasmegyékbe is átszármazott. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Baranyamegyében László, Somogymegyében Imre, Ferencz, Vasmegyében György és László s Zalamegyében Ferencz, György, László és Imre fordulnak elő az igazolt nemesek között. A családnak a Nagy Iván által (III/96–7.) adott leszármazásából a következő adataokat közöljük: > (Lásd: Kempelen)

Csány (kövesdi).
Erdélyi család. Donátiót 1585. nyert. (Gyfv. LR. I/290.) – Vö. NI. III/98.; Pálmay: M.-Torda 33.

Csányi (mándi).
Birtokadományt nyert 1582. és 1590. Szatmármegyében. – Vö. NI. III/98.

Csáni (mezőcsáni).
Kihalt erdélyi család. (NI. III/98.)

Csáni (székelyudvarhelyi).
Nagy Iván szerint (III/98.) erdélyi család.

Csányi.
Nemességét Sámuel (Borsodm.) 1815. jul. 14. legf. helyen igazolta. (LR. LXIII/757.)

Csányi.
István (Szabolcsm.) nemessége 1808. szept. 16. legf. helyen igazoltatott. (LR. LXII/869.)

Csányi.
Czímerpecsét Pestm. lt.-ban. (Kősz. 64.)

Csányi-családbeliek.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsmegyében István, Szatmármegyében pedig István igazolták nemességüket.

Csányi, l. Fekete (szatmári).


/Forrás: Kempelen: Magyar nemes családok/

******************************************************************************


Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com

2009. június 24., szerda

A Csányi és Lestár családról

A következőket "Orosz Ernő: Heves és Külső Szolnok vármegye nemes családjai" c. könyvében találtam...

Csak sejtem, hogy ők is a családhoz tartozhatnak, mivel kb. azon a területen éltek, ahonnan az őseim is az Kiskunságra költöztek, úgy az 1700-as évek közepe táján... Ennek még utána kell néznem, de addig is legyen itt azok számára is, akiket még ezek a családok érdekelhetnek.


"Csányi. Cs. Lõrincz és István, ennek fia András, továbbá András 1674. évi jul. 20-án czímerlevelet nyertek, mely 1675. évben lett kihirdetve. 1709. évben, majd az investigatio alkalmával 1724. évben István pásztói lakos igazolja nemességét (1709. év 486. neje), ennek Mihály nevü fiától (sz. 1758.) származott unokája Mihály, ki Sátára költözik, 1799. évben bizonyságlevelet nyer. (1799. év 498. sz. 592. jkl.)

A család egyes tagjairól hézagos adataink:

Lajos 1769. évben házasságot kötött Országh Juliával, besenyõi Szabó János özvegyével. (1783. év pp. 2298. Ab. sz.)
1774. évben él Lõrincz és neje Domsics Borbála, ezek gyermekei pedig Alajos László, Lõrincz és Anna (Ludányi Ferenczné) 1819. évben szerepelnek s Pásztón és Szentjakabon voltak birtokosok. 1778. évben István és János testvérek pásztói lakosok. (1819. év pp. 26. sz.)
János 1816. évben végrendelkezik pásztói, muzslai, szentjakabi javairól; gyermekei János és Teréz, Nagy Jánosné. (1822. év pp. 31., 32. sz.)"


"Lestár vagy Lenár. Eredeti neve Török volt s III. Ferdinandtól 1648. évben nyerte Hevesmegyében kihirdetett armalisát. A nemességszerzõk: Török Gergely, neje Magos Dorottya, fia István, fivére Pál, ennek neje Borbás Zsófia, fia Boldizsár, másik fivére András, ennek neje Anna, fia Demeter, harmadik fivére Mihály, ennek neje Kovács Dorottya s fia János voltak. Verpeléten laktak 1699. évben Lestár András, az 1724. évi investigatió idején Ferencz. A családnév átváltozása nincs felvilágosítva. (1725. év 177. sz.)"

2008. október 7., kedd

Családfám

Nagyszüleim családfái
A jobb helygazdálkodás érdekében egyszerűsített formában.
Kattints a képekre a nagyításért!

Ha ismerős nevet látsz a családfán,
osszuk meg egymással, amit tudunk, hátha rokonok vagyunk! :)

 Apai Nagyapám, Csányi Gábor (sz.:1909) családfája





Családnevek > Szül. hely, ill. későbbi lakóhely

Csányi: Kiskunfélegyháza > Móricgát
Lestár: Kiskunlacháza? > Móricgát
Fábián: Kiskunfélegyháza > Móricgát
Gál: Kiskunlacháza > (Solt)Vadkert > Móricgát
Retkes: Kiskunfélegyháza
Jaksa: Kiskunfélegyháza
Tatár: Kiskunlacháza > Móricgát
Csikós v. Csikos: Kiskunfélegyháza
Dinnyés: Kiskunfélegyháza
Drahos: Kiskunlacháza
Hegyesi: Kiskunlacháza > Móricgát

Apai Nagyanyám, Pintér Mária (sz.: 1910) családfája





*
Családnevek > Szül. hely, ill. későbbi lakóhely

Pintér: Kiskunfélegyháza > Móricgát
Bak: Kiskunlacháza > Móricgát
Móczár: Kiskunfélegyháza
Lukács: Kiskunlacháza > Móricgát
Kiss: Kiskunfélegyháza
Fábián: Kiskunfélegyháza > Móricgát
Pap: Kiskunlacháza > Móricgát
Tamási: Kiskunfélegyháza
Cserenyi v. Cserényi: Kiskunfélegyháza
Kecskeméti: Kiskunlacháza
Sáska: Bugyi > Kiskunlacháza
Sinte v. Szinte: Kiskunlacháza
*

Anyai Nagyszüleim, Bosskó Antal Rezső (sz.:1909)
és Horváth Julianna (sz.:1912) családfái





Családnevek > Szül. hely, ill. későbbi lakóhely

Bosskó: Herencsény > Budapest > Alap
Otto: Herencsény
Schorecz: Pozsony > Budapest
Stadler: Lozorno > Pozsony?


Horváth (korábban Szlaninka?)
: Alap > Dunaújváros
Tancsár: Alap
Takács: Vajta > Alap


2008. október 4., szombat

A Móczár családról


-->
Egyik üknagymamám Móczár Luca,
aki Kiskunfélegyházán született, a Jászárokszállási Móczár családból származik.
Még régebben összegyűjtöttem innen onnan adatokat a családról. Ezt teszem most közzé, hátha másnak is fontos lehet... Bár az őseim errefelé általában földművesek, molnárok, ... voltak, úgy látszik mégis becsúszott közéjük egy-egy nemes :)

A családi címer a félegyházi Kiskun múzeumban
(A képet dr. Móczár István családi weboldaláról vettem. Itt még további részleteket lehet találni a családról. Ha kíváncsi vagy rá, kattints ide!)

Móczár (jászárokszállási). Czímeres levelet III. Ferdinándtól 1645. jan. 19. M. Pál nyert. (A család tulajd.) Kihirdette Nyitramegye 1645. – Czímer: négyelt paizs; az 1. és 4. kék mezõben vizben álló tündér job kezében szájához illesztett postakürtöt tart; 2. és 3. vörös mezõben zöld borostyánnal övezett kõoszlop; sisakdisz: kék szárny között növekvõ griff; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – A család nemességét Õfelsége 1905. okt. 10. megerõsitette. (Családi közlés.)
/Kempelen/
* * *

A jaszberenyi megyei torvenyszeknel elnok: Foldvary Janos, birak: Kury Jozsef, Moczar Janos….
/Homan-Szekfu: Magyar tortenet/

Vida csalad (Fegyverneki esF.-penczi: E családból származtatá magát és nemességét Nógrád megyében kihirdetteté: Vida Mihály Váczon az országos káptalani levéltár jegyzõje 1848-ig. Elsõ nejétõl leánya Teréz Khünellné, második nejétõl Móczár Fánitól gyermekei: Kálmán, Mike, Vilmos, Dezsõ, Vincze (mh.) Berta, Rózsa, Bella, Etelka, Fáni.
/Nagyivan/

Mócza (keszei). Kihalt család. (NI. VII-527.)
Móczár. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Esztergommegyében Mihály él.
Móczár. Czímerpecsét Pestmegye levéltárában. (Kõsz. 243.)
/Kempelen/

Dr. Móczár József: Szalonta története. 1906.
/Turul 1907-3/

Móczár József tanya
/Borovszky: HEVES vm. , Csany/

Az 1754–55. évi nemesi összeírás alkalmával 37 birtokost és 19 armalistát vettek fel. Névszerint: Baranyay Zsigmond, Barmos Imre, Bellesich Ferencz, Biró János, Csery Sándor, Felkis József, Fribaisz Ferencz, Frivaldszky András, fia Ferencz és Elek, Gánóczy István, gróf Gyulay Ferencz, Hrabovszky László, Isó György, István, János, Mihály, Ivaniss István, Jaksics Mihály fiai János és Pál, Kertészy Ádám, Komáromy László, Kossovics Márton, Krassovszky Zsigmond, Luby Zsigmond, Miklósffy Márton fiai Ferencz és Imre, Miskey Ferencz, István, János és József, Missich Mihály, Móczár Mihály, ...
/Borovszky: ESZTERGOM vm. /

Móczár.
Pál 1645-ben nyert czímeres nemes levelet III. Ferdinánd királytól, melyet 1647-ben hírdettek ki Nyitra vármegyében. Fia, György († 1718), ennek fia Mihály, Magyar-Szõgyén községben telepedett le és nemességét 1719-ben hírdettette ki Esztergom vármegyében; neve az 1754–55. évi összeírásban is elõfordul a vármegye nemeseinek sorában. Ágának utolsó sarja Erzsébet (szül. 1822 † 1881) Kubicza Ferenchez ment nõül.
/Borovszky: ESZTERGOM vm. , csaladok/

1887-ben már együtt volt az alapszabályszerûleg megállapított 60 tag 100 háztelekkel, úgy hogy november 5-én már megtarthatták az alakuló közgyûlést és 27-én az elsõ választmányi ûlést, melyen már a megválasztott tisztikar vett részt, ú. m. elnök: Szeniczey Ödön, titkár: Fái Béla, pénztáros: Kunkel Imre, választmányi tagok: Kerekes Elek, Kertscher István, Kintner Károly, Móczár Béla, Móczár Gyula dr., ...
/Borovszky: PPSKK vm., Czinkota/

Kerekegyháza.
Kerekegyháza, a kecskemét-lajosmizsei vasútvonal mentén fekszik. Magyar nagyközség 676 házzal és 3698, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Helyben van a postája, távírója és vasúti állomása. 1481-ben a Bereg vármegyébõl származó Dávidháziak szereznek itt részeket. Ez idõbõl való a község õsi temploma, mely azonban a jelenlegi belterületen kívül állott és a régi községgel együtt a török hódoltság alatt elpusztult. A XVIII. századtól kezdve felét Jászárokszállás bírta, kéthatodrésze Fülöpszálláshoz, egy hatodrésze pedig Kúnszentmiklós mezõvároshoz tartozott. 1858-ban alakult önálló községgé. A község alapítója Farkas János 1848–49-iki honvédszázados, földbirtokos. Azt a házat, mely az elsõ települõ számára épült, a község fönnállásának 50-ik évfordulóján emléktáblával jelölték meg. A helységben nagybirtokos Farkas Zoltán dr., kinek itt csinos úrilaka van. Kívüle még Móczár Antalnak van itt nagyobb birtoka. Azelõtt a községnek Jászkerekegyháza volt a neve.
/Borovszky: PPSKK vm., Kerekegyhaza/

Móczár Gyula festékgyára Solymár, 180 lóerõs gép, 120 munkás.
/Borovszky: PPSKK vm., Vegyipar/

Solymár. – Móczár Gyula dr. festékgyára. 1896-ban alapította a tulajdonos. Gyárt mindenféle vegyi, szépített és földfestékeket. A gyár területe 2300 ミ-öl, 12 épületbõl áll és 250 hold a kiaknázható terület. A hajtóerõ 180 lóerõs gõzgép. Munkások száma 100–120, a kik közül 25–30 nõ. Évi termelési képesség 3,600.000 kg. festék. Hazai piacza Budapest és az ország, kiviteli piacza Ausztria, Cseh és Morvaország, Galiczia, Bukovina, Szerbia, Bulgária, Románia, Török- és Görögország. Állami kedvezmény gyanánt adómentességet és készpénzszubvencziót élvez.
/Borovszky: PPSKK vm., Gyarak es ipartelepek,Solymar/

Móczár József.
Móczár József, bölcs. doktor, szül. 1869-ben, Félegyházán. 1893-tól Szegeden, Kolozsváron tanított s 1897 óta a nagyszalontai közs. gimnázium tanára. Számos czikke jelent meg a tanügyi és vidéki lapokban és a Pesti Naplóban.
Munkái: Hugó Károly, élete és színmûvei. Szeged. 1893. A Szentírás pedagógiája, Nagyszalonta 1905. Nagyszalonta monografiája, Nagyszalonta 1906. Régi magyar tankönyveink, Nagyszalonta 1909. Számos elõadás és alkalmi beszéd, értekezések a nagyszal. áll. fõgmn. értesítõjében.
/Borovszky: PPSKK vm. Irodalom, Tudomany, Muveszet/

„Az utódoknak emlékezetül jónak találtuk bejegyezni, hogy új városháza épületünknek az elsõ talpköve 1823. év május hó 6-án reggel 10 órakor tétetett le.” Az építkezéssel siethettek, mert még ugyanaz év november elsején a bírói restaurácziót benne tartották meg s Móczár Ferencz ord. notárius jelentése szerint 28.913 frt 4 krajczárba került.
/Borovszky: PPSKK vm., Kiskunfelegyhaza, Varoshaza/

Az 1713. évi összeírásból kiderül, hogy a kunok és a jászok felõrlõdtek a századok malomkövei közt, s már a XVI. sz.-ban fajilag igen kis arányban voltak képviselve a Kunság és a Jászság lakosságában. Gombócz Zoltán a XIV. sz. okleveleiben elõforduló Jászok nevét elemezve, csak 32% oszét eredetû nevet talált. Az 1699. évi összeírásban már csak három eredeti jász név szerepel: a Misey-, a Móczár- és a Tajthy-nemzetségé. A törzslakosságból csak egy kis hányad élte túl a török-világot, a vidék népességének legalább is 60%-a teljesen kicserélõdött.* Már a Pentz-féle összeírásban szereplõ családok 55%-a jövevény volt, túlnyomó részt szökött jobbágyok. Legtöbben a felvidékrõl települtek: Heves, Nógrád, Borsod, Gömör, Hont, Bars, Nyitra, Abaújtorna és Zemplén vármegyékbõl. Fõként az el nem pusztult Felvidék és Felsõ-Tiszamellék népe szívárgott alá a Kunságba, Jászságba és a Tisza mellékére.* Jelentõsen képviselve voltak szláv elemek is: Jákóhalom telepeseire 16.2%-a, Ladány népének pedig 15.1%-a szláv volt.* A Nagykunság újratelepülõ népénél erõsen képviselve volt az Alföld északkeleti része is.* A XVIII. sz. elején beköltöztek a század közepén már összeolvadtak a lakosság alaprétegével s azzal együtt mint redemptorok szerepelnek a jászkun Liber Fundiban.
/Sheftsik, JNSZ vm., Vmegyenk teruletenek tortenete 1848-ig/

Jászárokszállás
Az 1572-i kimutatás szerint Piri ben Jozkender és Aln ben Abdullah jászberény-várbeli katonának 17000 oszporát jövedelmezõ szántóföldjeik voltak a községben. 3 év mulva Dzsefer agáé a község. Ágó falu ez évben pusztult el végleg. A puszta földet I. Lipót királytól 1667-ben Petheõ János és neje kapta, kik már három év mulva eladták a nem jövedelmezõ birtokot. Ekkor e puszta birtokosai jászárokszállási lakósok voltak és ez idõtõl Jászárokszállás községhez tartozott. Az 1715. évi összeírás szerint 106 taksás nemese, 116 köböl .szántóföldje és 530 kaszás rétje volt. 1720-ban már 9 nemese, 130 taksás nemese, 5800 köböl szántóföldje és 304 köböl kaszás rétje volt, 1750 után a Palla-család 1810 körül a Melegh-család a birtokos. 1756-ban Mária Terézia kiváltságlevele folytán várossá alakult. 1848-ban az osztrák sereg innen indult Kápolna felé. A lakosság közül 56-an vettek részt a szenttamási csatában. 1873-tól 1886-ig rendezett-tanácsú város, majd ismét nagyközség. – A világháborúban résztvett 2500 polgára közül 416 hõsi halált halt. A forradalom alatt mintegy 100 gazdagabb családot raboltak ki, két gazdát pedig kivégeztek. A román megszállás idején kenyérmagvakban 120 vagon volt a község vesztesége. A viharos idõket: a kecskeméti Pethes, balatoni Farkas és jászárokszállási Moczár nemes családok élték túl.
/Sheftsik, JNSZ vm., Jaszsagi felso jaras, Jaszarokszallas/

1851-ben állították fel Jászapátin a cs. kir. járásbíróságot, az elsõ járásbíró Móczár János volt.
/Sheftsik, JNSZ vm., Jaszsagi also jaras, Jaszaapati/

Jászkisér
A XIV. században Heves megyéhez tartozott, neve ezidõben Kysir. Ezt az elnevezést a Kisér nevû tiszaágtól nyerte. 1409-ben Kürttel együtt mint népes jász-szállást említik egy oklevélben. Zsigmond király 1425-ben a Mócza-családbeli Miklósnak és fiainak, (Ferenc és Balázs) adományozta a községet. Az újabb családtörténeti kutatások szerint e Mócza-család a ma is élő Móczár családdal azonos. A község lakossága 1556-ban gyalog- és igásnapszámmal szolgált Eger vár megerõsítésénél. 1557-ben sok menekült települt a régi lakossághoz. 1558-ban török katonaság szállta meg. 1572-ben Bali ben Ali jászberényi török katonának volt Kiséren 1700 oszporányi birtoka.
/Sheftsik, JNSZ vm., Jaszsagi also jaras, Jaszkiser/


* * *

2008. március 13., csütörtök

Kezdetek

Kb. 18 évvel ezelőtt, 1990 -ben kezdtem kutatni a családom történetét, amikor az egyház (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza) tagja lettem. Akkor még nem gondoltam, mennyi tapasztalatot, élményt, örömöt; és néha szomorúságot fogok átélni ennek során, és hogy milyen fontos lesz ez a számomra egész hátralevő életemben!

A húgommal, Anikóval kezdtük el a szüleinktől, rokonainktól kérdezni, hogy volt ez, hogy volt az, mire emlékeznek az ő nagyszüleikről, dédszüleikről...

Hallottunk érdekes, néha vicces, néha tragikus eseményekről, pl. anyu két testvéréről, akik kiskorukban meghaltak. Valamennyire át tudtam érezni, milyen fájdalmas is ez. A sírjuk ma is ott van az alapi temetőben.

Persze vidámabb dolgok is történtek. Az egyik legjobb, amit tapasztaltam a kutatás során, hogy az élő rokonaimmal is valahogy szorosabb lett a kapcsolatom. Jobban érzem az ő szeretetüket, és valahogy én is jobban szeretem őket! Különösen Csányi Gizi nénje, apu unokatestvére fogadott olyan nagy szeretettel, amikor nála szálltam meg a móricgáti temetőben való kutatásom során.

Jobban érzek valami - szinte fizikai - összetartozást pl. a nagynénéimmel, unokatestvéreimmel, amit én úgy hívok, "családi érzés". Különös dolog ez. Nem is lehet igazán elmagyarázni annak, aki még nem érezte. De nagyon felemelő, és megható... bár ez sem fejezi ki igazán, hogy milyen, de jobb szót nem tudok rá.

Móricgáton éltek apám szülei, és rengeteg szál köt ide! Itt a nagyszüleimnél voltam életem első korszakában. A szüleim nem akartak bölcsődébe adni, hát inkább a mamához hoztak el, és jól tették! :) Itt tanultam meg járni, itt töltöttem életem első egy két évét. És azután is gyermekkorom legtöbb nyarát itt töltöttem. Az első évek, az első élmények, amelyek a legmélyebb nyomot hagyják egy ember lelkében, ide kötnek. Bizonyos szempontból jobban érzem, hogy ide tartozom, mint Budapesthez, ahol pedig összesen több időt töltöttem az életemből.

Azt tervezem, hogy amikor megtehetem, erre a környékre költözöm, közel az emlékekhez, azokhoz az érzésekhez, amiket itt átéltem.


Sokan kérdezik, akik szeretnék a családfájukat kutatni, de nem tudják, hogyan kezdjék el : "Mit csináljak először, hogy induljak el?"
Ilyenkor a legtöbben, akik már tapasztaltabbak ezen a téren, elkezdik az első gyakorlati lépésekkel:
- Kezdd magaddal...
- Aztán kérdezd meg a szüleidet, idősebb rokonaidat...
- Nézd meg milyen iratok vannak otthon a nagyszülőkről... stb.

De van még egy fontos dolog, ami mindezeket megelőzi. És nemcsak megelőzi, hanem végig kell, hogy kísérje az egész folyamatot! Ami nélkül az egész kutatás csak egy hobbi, vagy olyasmi, amivel dicsekedni lehet.

Az egyik egyházi kiadványunkban olvastam erről, kb. így szól:

"Az első lépés, amit tehetünk az őseinkért, az hogy szeretettel gondolunk rájuk." :)

* * *