Őseink tornyai

Elporladt ősök romjai közt járva,

Mintha hallanám halkan hangjukat...

- Ember, ki itt sétálsz felettünk,

S nézed e megsüllyedt falat,

Azt mondod tán: "Csak pár kopott kő...

De nézd az Én tornyomat!

Mily büszke, mily magas,

Ez aztán igazi csoda!

Hogy nyúlik fel az égbe,

S hogy szárnyal ott a fantázia!"

- Igen szép, amit építettél,

De azért ne feledd soha,

Ha mi nem lettünk volna, te sem lennél,

S nem szárnyalhatna a fantázia.

Tornyaid alatt mélyen

Az alapot mi raktuk le rég

Hiszed, vagy nem, de így van;

Csak közben eltelt néhány ezer év.

S hiszed, vagy nem, de egyszer

Még csodás tornyaid is elomlanak,

S fenn csak pár kopott kő,

Vagy még annyi sem marad;

De lenn ott lesz a jó alap,

S ha pár ezer év után

Egy késői utódod ott jár,

Elsuttoghatod majd, amit tanultál:

"Ember, ki itt sétálsz felettünk,

S nézed e megsüllyedt falat..."

Cs. G., 2020-2021

Gagauzok

 Történetük röviden: 

"A gagauz történeti hagyomány szerint a mongolok 1233-ban legyőzték az egyesült orosz–kipcsak hadakat, és ekkor a gagauzok átkeltek a Dunán, és Dobrudzsában telepedtek le, több menekülő szeldzsuk török csoporttal, besenyőkkel és kunokkal együtt, az anatóliai szeldzsuk szultán, II. İzzeddin Kejkavusz (1236–1276) nyomában.

Őseik, a Kay-Ka’us törzs tagjai Bulgária északkeleti részén, Dobrudzsában 1296-ban egy Konstantinápolynak névleg alárendelt, de gyakorlatilag önálló hercegséget hoztak létre (Uzi Ayalet), amelynek székhelye Karvuna (Kavarna) lett. Ugyancsak ekkortájt érkeztek azok a bolgár szerzetesek gagauz földre, akiknek köszönhetően áttértek az ortodox vallásra. Miután 1398-ban a terjeszkedő Oszmán Birodalom meghódította a gagauzok lakta területeket, a török nyelvi hatás ismét felerősödött, de a gagauzok nem tértek vissza az iszlám vallásra. Az erőszakos iszlamizációs törekvések elől a 18. század közepén Nagy Katalin Oroszországába szöktek. A cárnő a Besszarábiában letelepedett gagauzoknak elengedte a kötelező katonai szolgálatot, az adózást, és ingyen termőföldhasználatot engedélyezett. Az 1806–1812-es orosz–török háború során a Bulgáriában maradt nemzettársaik is követték őket orosz felségterületre.

A Nogaj Horda törökül beszélő törzsei a dél-besszarábiai Budzsák régiót a 16–18. század között lakták. Még 1807 előtt e törzsek egy része a cári kormányzat nyomására elvándorolt a Krím-félszigetre, az Azovi-tenger part menti sávjába, és Sztavropol környékére. 1820 és 1846 között a cári Oroszország a nogaj törzsek által kiürített területekre a gagauzokat telepítette le, néhány bolgárral együtt. Kezdetben a gagauz települések jobban szét voltak szóródva egész Dél-Besszarábiában, de a gagauzok fokozatosan, spontán módon Komrát város környékére koncentrálódtak. 1869-ig a gagauzokat bolgároknak is nevezték. ...

A gagauzok lélekszáma ma kb. 230 000, ebből 147 500 él Gagauziában. A fennmaradó részük Ukrajnában (31 000), Törökországban (15 000), Oroszországban (11 000), Bulgáriában (1400), Romániában (1200), Kazahsztánban (1000) él"

Forrás és további részletek itt:> Wikipédia

Régészeti leleteket tártak fel Tázláron

Az eredeti cikket lásd itt.

Két szép zene az altáji rokonoktól