A Móczár családról

-->

Egyik üknagymamám Móczár Luca,

aki Kiskunfélegyházán született, a Jászárokszállási Móczár családból származik.

Még régebben összegyűjtöttem innen onnan adatokat a családról. Ezt teszem most közzé, hátha másnak is fontos lehet... Bár az őseim errefelé általában földművesek, molnárok, ... voltak, úgy látszik mégis becsúszott közéjük egy-egy nemes :)

A családi címer a félegyházi Kiskun múzeumban

(A képet dr. Móczár István családi weboldaláról vettem. Itt még további részleteket lehet találni a családról. Ha kíváncsi vagy rá, kattints ide!)

Móczár (jászárokszállási). Czímeres levelet III. Ferdinándtól 1645. jan. 19. M. Pál nyert. (A család tulajd.) Kihirdette Nyitramegye 1645. – Czímer: négyelt paizs; az 1. és 4. kék mezõben vizben álló tündér job kezében szájához illesztett postakürtöt tart; 2. és 3. vörös mezõben zöld borostyánnal övezett kõoszlop; sisakdisz: kék szárny között növekvõ griff; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – A család nemességét Õfelsége 1905. okt. 10. megerõsitette. (Családi közlés.)

/Kempelen/

* * *

A jaszberenyi megyei torvenyszeknel elnok: Foldvary Janos, birak: Kury Jozsef, Moczar Janos….

/Homan-Szekfu: Magyar tortenet/

Vida csalad (Fegyverneki esF.-penczi: E családból származtatá magát és nemességét Nógrád megyében kihirdetteté: Vida Mihály Váczon az országos káptalani levéltár jegyzõje 1848-ig. Elsõ nejétõl leánya Teréz Khünellné, második nejétõl Móczár Fánitól gyermekei: Kálmán, Mike, Vilmos, Dezsõ, Vincze (mh.) Berta, Rózsa, Bella, Etelka, Fáni.

/Nagyivan/

Mócza (keszei). Kihalt család. (NI. VII-527.)

Móczár. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Esztergommegyében Mihály él.

Móczár. Czímerpecsét Pestmegye levéltárában. (Kõsz. 243.)

/Kempelen/

Dr. Móczár József: Szalonta története. 1906.

/Turul 1907-3/

Móczár József tanya

/Borovszky: HEVES vm. , Csany/

Az 1754–55. évi nemesi összeírás alkalmával 37 birtokost és 19 armalistát vettek fel. Névszerint: Baranyay Zsigmond, Barmos Imre, Bellesich Ferencz, Biró János, Csery Sándor, Felkis József, Fribaisz Ferencz, Frivaldszky András, fia Ferencz és Elek, Gánóczy István, gróf Gyulay Ferencz, Hrabovszky László, Isó György, István, János, Mihály, Ivaniss István, Jaksics Mihály fiai János és Pál, Kertészy Ádám, Komáromy László, Kossovics Márton, Krassovszky Zsigmond, Luby Zsigmond, Miklósffy Márton fiai Ferencz és Imre, Miskey Ferencz, István, János és József, Missich Mihály, Móczár Mihály, ...

/Borovszky: ESZTERGOM vm. /

Móczár.

Pál 1645-ben nyert czímeres nemes levelet III. Ferdinánd királytól, melyet 1647-ben hírdettek ki Nyitra vármegyében. Fia, György († 1718), ennek fia Mihály, Magyar-Szõgyén községben telepedett le és nemességét 1719-ben hírdettette ki Esztergom vármegyében; neve az 1754–55. évi összeírásban is elõfordul a vármegye nemeseinek sorában. Ágának utolsó sarja Erzsébet (szül. 1822 † 1881) Kubicza Ferenchez ment nõül.

/Borovszky: ESZTERGOM vm. , csaladok/

1887-ben már együtt volt az alapszabályszerûleg megállapított 60 tag 100 háztelekkel, úgy hogy november 5-én már megtarthatták az alakuló közgyûlést és 27-én az elsõ választmányi ûlést, melyen már a megválasztott tisztikar vett részt, ú. m. elnök: Szeniczey Ödön, titkár: Fái Béla, pénztáros: Kunkel Imre, választmányi tagok: Kerekes Elek, Kertscher István, Kintner Károly, Móczár Béla, Móczár Gyula dr., ...

/Borovszky: PPSKK vm., Czinkota/

Kerekegyháza.

Kerekegyháza, a kecskemét-lajosmizsei vasútvonal mentén fekszik. Magyar nagyközség 676 házzal és 3698, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Helyben van a postája, távírója és vasúti állomása. 1481-ben a Bereg vármegyébõl származó Dávidháziak szereznek itt részeket. Ez idõbõl való a község õsi temploma, mely azonban a jelenlegi belterületen kívül állott és a régi községgel együtt a török hódoltság alatt elpusztult. A XVIII. századtól kezdve felét Jászárokszállás bírta, kéthatodrésze Fülöpszálláshoz, egy hatodrésze pedig Kúnszentmiklós mezõvároshoz tartozott. 1858-ban alakult önálló községgé. A község alapítója Farkas János 1848–49-iki honvédszázados, földbirtokos. Azt a házat, mely az elsõ települõ számára épült, a község fönnállásának 50-ik évfordulóján emléktáblával jelölték meg. A helységben nagybirtokos Farkas Zoltán dr., kinek itt csinos úrilaka van. Kívüle még Móczár Antalnak van itt nagyobb birtoka. Azelõtt a községnek Jászkerekegyháza volt a neve.

/Borovszky: PPSKK vm., Kerekegyhaza/

Móczár Gyula festékgyára Solymár, 180 lóerõs gép, 120 munkás.

/Borovszky: PPSKK vm., Vegyipar/

Solymár. – Móczár Gyula dr. festékgyára. 1896-ban alapította a tulajdonos. Gyárt mindenféle vegyi, szépített és földfestékeket. A gyár területe 2300 ﾐ-öl, 12 épületbõl áll és 250 hold a kiaknázható terület. A hajtóerõ 180 lóerõs gõzgép. Munkások száma 100–120, a kik közül 25–30 nõ. Évi termelési képesség 3,600.000 kg. festék. Hazai piacza Budapest és az ország, kiviteli piacza Ausztria, Cseh és Morvaország, Galiczia, Bukovina, Szerbia, Bulgária, Románia, Török- és Görögország. Állami kedvezmény gyanánt adómentességet és készpénzszubvencziót élvez.

/Borovszky: PPSKK vm., Gyarak es ipartelepek,Solymar/

Móczár József.

Móczár József, bölcs. doktor, szül. 1869-ben, Félegyházán. 1893-tól Szegeden, Kolozsváron tanított s 1897 óta a nagyszalontai közs. gimnázium tanára. Számos czikke jelent meg a tanügyi és vidéki lapokban és a Pesti Naplóban.

Munkái: Hugó Károly, élete és színmûvei. Szeged. 1893. A Szentírás pedagógiája, Nagyszalonta 1905. Nagyszalonta monografiája, Nagyszalonta 1906. Régi magyar tankönyveink, Nagyszalonta 1909. Számos elõadás és alkalmi beszéd, értekezések a nagyszal. áll. fõgmn. értesítõjében.

/Borovszky: PPSKK vm. Irodalom, Tudomany, Muveszet/

„Az utódoknak emlékezetül jónak találtuk bejegyezni, hogy új városháza épületünknek az elsõ talpköve 1823. év május hó 6-án reggel 10 órakor tétetett le.” Az építkezéssel siethettek, mert még ugyanaz év november elsején a bírói restaurácziót benne tartották meg s Móczár Ferencz ord. notárius jelentése szerint 28.913 frt 4 krajczárba került.

/Borovszky: PPSKK vm., Kiskunfelegyhaza, Varoshaza/

Az 1713. évi összeírásból kiderül, hogy a kunok és a jászok felõrlõdtek a századok malomkövei közt, s már a XVI. sz.-ban fajilag igen kis arányban voltak képviselve a Kunság és a Jászság lakosságában. Gombócz Zoltán a XIV. sz. okleveleiben elõforduló Jászok nevét elemezve, csak 32% oszét eredetû nevet talált. Az 1699. évi összeírásban már csak három eredeti jász név szerepel: a Misey-, a Móczár- és a Tajthy-nemzetségé. A törzslakosságból csak egy kis hányad élte túl a török-világot, a vidék népességének legalább is 60%-a teljesen kicserélõdött.* Már a Pentz-féle összeírásban szereplõ családok 55%-a jövevény volt, túlnyomó részt szökött jobbágyok. Legtöbben a felvidékrõl települtek: Heves, Nógrád, Borsod, Gömör, Hont, Bars, Nyitra, Abaújtorna és Zemplén vármegyékbõl. Fõként az el nem pusztult Felvidék és Felsõ-Tiszamellék népe szívárgott alá a Kunságba, Jászságba és a Tisza mellékére.* Jelentõsen képviselve voltak szláv elemek is: Jákóhalom telepeseire 16.2%-a, Ladány népének pedig 15.1%-a szláv volt.* A Nagykunság újratelepülõ népénél erõsen képviselve volt az Alföld északkeleti része is.* A XVIII. sz. elején beköltöztek a század közepén már összeolvadtak a lakosság alaprétegével s azzal együtt mint redemptorok szerepelnek a jászkun Liber Fundiban.

/Sheftsik, JNSZ vm., Vmegyenk teruletenek tortenete 1848-ig/

Jászárokszállás

Az 1572-i kimutatás szerint Piri ben Jozkender és Aln ben Abdullah jászberény-várbeli katonának 17000 oszporát jövedelmezõ szántóföldjeik voltak a községben. 3 év mulva Dzsefer agáé a község. Ágó falu ez évben pusztult el végleg. A puszta földet I. Lipót királytól 1667-ben Petheõ János és neje kapta, kik már három év mulva eladták a nem jövedelmezõ birtokot. Ekkor e puszta birtokosai jászárokszállási lakósok voltak és ez idõtõl Jászárokszállás községhez tartozott. Az 1715. évi összeírás szerint 106 taksás nemese, 116 köböl .szántóföldje és 530 kaszás rétje volt. 1720-ban már 9 nemese, 130 taksás nemese, 5800 köböl szántóföldje és 304 köböl kaszás rétje volt, 1750 után a Palla-család 1810 körül a Melegh-család a birtokos. 1756-ban Mária Terézia kiváltságlevele folytán várossá alakult. 1848-ban az osztrák sereg innen indult Kápolna felé. A lakosság közül 56-an vettek részt a szenttamási csatában. 1873-tól 1886-ig rendezett-tanácsú város, majd ismét nagyközség. – A világháborúban résztvett 2500 polgára közül 416 hõsi halált halt. A forradalom alatt mintegy 100 gazdagabb családot raboltak ki, két gazdát pedig kivégeztek. A román megszállás idején kenyérmagvakban 120 vagon volt a község vesztesége. A viharos idõket: a kecskeméti Pethes, balatoni Farkas és jászárokszállási Moczár nemes családok élték túl.

/Sheftsik, JNSZ vm., Jaszsagi felso jaras, Jaszarokszallas/

1851-ben állították fel Jászapátin a cs. kir. járásbíróságot, az elsõ járásbíró Móczár János volt.

/Sheftsik, JNSZ vm., Jaszsagi also jaras, Jaszaapati/

Jászkisér

A XIV. században Heves megyéhez tartozott, neve ezidõben Kysir. Ezt az elnevezést a Kisér nevû tiszaágtól nyerte. 1409-ben Kürttel együtt mint népes jász-szállást említik egy oklevélben. Zsigmond király 1425-ben a Mócza-családbeli Miklósnak és fiainak, (Ferenc és Balázs) adományozta a községet. Az újabb családtörténeti kutatások szerint e Mócza-család a ma is élő Móczár családdal azonos. A község lakossága 1556-ban gyalog- és igásnapszámmal szolgált Eger vár megerõsítésénél. 1557-ben sok menekült települt a régi lakossághoz. 1558-ban török katonaság szállta meg. 1572-ben Bali ben Ali jászberényi török katonának volt Kiséren 1700 oszporányi birtoka.

/Sheftsik, JNSZ vm., Jaszsagi also jaras, Jaszkiser/

* * *